A különbség a PVC és a közönséges műanyagok között az, hogy a műanyag klórt tartalmaz, tehát nem érintkezhetnek közvetlenül az ivóvízzel vagy az ételekkel.
Másodszor, mivel a PVC molekuláris lánc polaritása túl nagy és a plaszticitás gyenge, gyakran több mint 40% lágyítót (lágyítót) kell hozzáadni, és nem tudnak közvetlenül érintkezni az ivóvízzel vagy az ételekkel.
A szokásos műanyag valószínűleg az LDPE-re utal, amelyet közvetlenül az emberek használhatnak. Sok emberi testnek nincs túl sok kár.
A PVC, angolul rövidítve PVC, vinil-klorid-monomer által peroxid, azo-vegyület és más iniciátorok, vagy fény és hő hatására, a szabad gyökök polimerizációjának reakciómechanizmusa alapján polimerizált polimer. A vinil-klorid homopolimert és a vinil-klorid kopolimert együttesen vinil-klorid gyantanak nevezik.
A PVC amorf szerkezetű, fehér por, kicsi elágazással, relatív sűrűsége körülbelül 1,4, az üvegátmeneti hőmérséklet 77-90 ℃ és bomlása körülbelül 170 ℃. Gyengén stabil a fény és a hő ellen. Ha hosszabb ideig napfénynek vagy 100 ℃ feletti hőmérsékletnek van kitéve, akkor bomlik, és hidrogén-kloridot képez, és a további autokatalitikus bomlás elszíneződést okoz, és a fizikai és a mechanikai tulajdonságok is gyorsan csökkennek. A gyakorlati alkalmazásban stabilizátorokat kell hozzáadni, hogy javítsák a hő és a fény stabilitását.
A PVC feldolgozása nagyon sok adalékanyagotól függ. A PVC-gyantapor önmagában nem dolgozható fel semmilyen termékké. A lágy termékekben stabilizálószereket, kenőanyagokat, feldolgozási segédanyagokat stb. Kell hozzáadni.
Maga a PVC-gyanta és más általános rendeltetésű műanyagok nehéz a szintézis folyamatában, és nem támaszkodhatnak kőolaj-melléktermékekre. Ezért a kőolajipari lánccal való kapcsolata nem olyan nagy, mint más általános rendeltetésű műanyagoké.
A PVC-anyag fontosabb az építőanyagok újrahasználatában, mivel nyilvánvaló előnye van, vagyis kültéri felhasználásban, eltérő bomlási mechanizmusa miatt fizikai tulajdonságai viszonylag kis mértékben csökkennek, és az ár viszonylag alacsony .